Életem legjobb napja*-*

Mi ez a hang? Este zenét hallgattam, vagy mi? Ráadásul, hogy nem húzódott ki a telefonból a heccet? Te jézusom… Ez az ébresztőm… Kelhetek fel megint… Ajajj pedig olyan fáradt vagyok… na, de mindegy… Jobb lesz, ha felöltözök. Nézzük csak, mit találunk a szekrényben… Nos akkor itt egy világoskék farmer… Póló, póló… Itt van egy fekete halálfejes póló. Pulóver… Mit vegyek fel? Na, nézzük csak… Oh itt van a kedvencem! Ki is veszem ezt a szürke, halálfejes pulcsit. Öv… Melyiket vegyem fel? Meg is van! De… kéne egy sál is… Egy fekete sál jó is lesz! Na, akkor öltözzünk fel! Először is felveszem a pólót és a gatyót, aztán jöhet a pulcsi. Jaj, ennek még is melyik az eleje?! Jah, megvan… Mondjuk a mintás! Legközelebb majd a fejem elejét nem fogom megtalálni… Mi volt ez a hang? Hoppá… ez a gyomrom… Mindjárt éhen halok… Csinálok reggelit. Na nézzük csak, mi van a hűtőben. Tej – H,mm eszek egy kis müzlit. Nos, akkor fahéjas vagy csokis legye? Hmm… múltkor fahéjasat ettem… most akkor legyen a csokis! Kéne egy tányér. Na nézzük csak… itt is van egy.  Na akkor reggelizzünk meg! Hmm, milyen finom az a müzli! De a fahéjas jobb… Na de mindegy! ~5 perc múlva ~ Hmm, ez finom volt! Nézzük csak mennyi az idő. Na, még van 20 percem buszindulásig… El is megyek fogat-mosni. ~A fürdőszobában ~ Hol van már a fogkefém? Ilyen nincs! Anyu megint elpakolta volna? Ha igen akkor… Hova is szokta rakni? Áh megvan! A fiókba szokta rakni! Nézzük csak meg! Itt is van. Akkor mossunk fogat! De hol a fogkrém?!... Jaj, anya ne már! Ha ezt is elrakta… Lemerném fogadni, hogy ez meg a szekrényben van!... Meg is nézem. Na lám csak… itt is van… Na, most már komolyan mondom, hogy megmosom a fogam! Istenem… a keresgéléssel elment az idő… Gyorsan fel kell vennem a cipőmet, különben elkések! Azt meg nagyon nem szeretnék… El is készültem! Nos akkor, táskát a hátra, tesicuccot a kézbe és indulás! ~Ki is mentem a kapun~ Basszus a telefont és a heccetet bennhagytam! ... Gyorsan vissza! ~Bevágtam az ajtót~ Gyors be a szobába! Meg is van! Indulás! ~Beraktam a fülembe a heccetet és kisétáltam a buszmegállóba~ Linda már itt van. Oda is megyek hozzá.
Linda: Szia. Na, hogy aludtál?
Kriszti: Egész jól. Te?
Linda: Fogjuk rá. Kész a matek házid?
Kriszti: Nincs. Neked?
Linda: Nekem kész van. De te miért nem csináltad meg?
Kriszti: Elfelejtettem órán felírni, hogy a tankönyvből miket kell megcsinálni…
Linda: Figyeltél te egyáltalán?
Kriszti: Mert? Persze, hogy figyeltem!
Linda: Dehogy figyeltél!
Kriszti: Honnan tudod te azt?
Linda: Mondjuk onnan, hogy a tanár magától diktálta a feladatokat!
Kriszti: Ne már…
Linda: Olyan furcsa vagy…
Kriszti: Sajnálom… Csak…
Linda: Mond már el! Bízhatsz bennem! Eddig minden titkodat megőriztem…
Kriszti: Az van, hogy…
Linda: Mi van? Mond már!
Kriszti: Tetszik egy fiú…
Linda: Ez komoly??
Kriszti: Sajnos…
Linda: Sajnos? Mert?
Kriszti: Nem illek össze vele…
Linda: Ezt meg honnan veszed? Tán ő mondta?
Kriszti: Nem, de…
Linda: Mi de? Nincs semmi de! Az normális, hogy tetszik egy fiú.
Kriszti: De, mert ő helyes meg aranyos, én meg…
Linda: Te meg mi?
Kriszti: Én meg gyerekes vagyok, fiatal, meggondolatlan és…
Linda: És még mi vagy?
Kriszti: Cs…
Linda: Ezt a szót ki ne merd mondani!
Kriszti: De hisz ez a színtiszta igazság!
Linda: A vagy te! Mit szidod itt magad?
Kriszti: Én nem szidom, csak az igazsággal szembesítem magam…
Linda: Én meg mindjárt egy pofonnal szembesítelek!
Kriszti: Mert? Most még is mi bajod van?
Linda: Az a bajom, hogy ok nélkül szidod magad! Mond már el, hogy mit mondott neked az a fiú! Ő mondta neked, hogy csúnya vagy? Vagy még nem beszéltetek? Mondj már valamit!
Kriszti: Igen, már beszéltünk és azt mondta, hogy…
Linda: Mit mondott? Ő mondta, hogy csúnya vagy?!
Kriszti: Nem… Azt mondta, hogy…
Linda: Na. Mond már!
Kriszti: Azt mondta, hogy tetszek neki…
Linda: Hogy mi?? De hisz ez csodás! De mikor is beszéltetek?
Kriszti: Tegnap előtt meg tegnap is beszéltünk.
Linda: Még is mikor?
Kriszti: Tegnap előtt, mikor találkoztunk, meg tegnap, mikor…
Linda: Majd suliban mesélsz, mert jön a busz!
Kriszti: Okés.
Na kinyílt az ajtó. Fel is szállok.
Jó reggelt! – mondtam a buszsofőrnek, miközben felmutattam a bérletemet és elindultam hátra. Láttam is, hogy van szabad üllőhely.
Kriszti: Elnézést, szabad ez a hely?
Utas: Persze, ülj csak le.
Kriszti: Köszönöm!
Le is ülök. Nézzük csak hol is van a heccetem. Lehet, hogy a kabátzsebembe raktam. Meg is nézem. Na meg is van. Be is rakom a fülembe. Mit is hallgassak… Gyerünk, gondolkozz már!...  Megvan! Rapet fogok hallgatni. Aww Essemm, imádom*-* feat Horváth Tamás… Zseniális páros! És a legújabb számuk, hát az isteni*-* Vajon Bence suliban van már? Nem szabad ezen agyalnom! Inkább csak a zene, és csak is a zene! Inkább C.O.D-ot hallgatok. Essemmet meg Horváth Tamást is szeretem, de most nincs hozzá hangulatom… Hmm Barátként búcsúzom… Imádom ezt a számot! Na most már tudom, hogy mit fogok hallgatni! Ahogy látom Lindának is van üllőhelye. Vajon ő most mit hallgathat? Le merném fogadni, hogy ő is Rapet hallgat*-* Hisz nagyon megegyező az ízlésünk és nagyon sok közös van bennünk. De ez annyira mindegy… Hisz egy barátsághoz nem kellenek feltételek… Elég csak annyi, hogy meglássuk a másikban a jót és, hogy tudjunk bízni benne… Pedig én nem könnyen bízok meg idegenekben… Szerencsére barátkozni meg annál inkább szeretek! Vajon hol tart most a busz? Ki is nézek az ablakon. Wow! Ilyen gyorsan telik az idő? Meg is jöttünk! Indulás lefelé!
Kriszti: Na, jól utaztál?
Linda: Egész jól. Te?
Kriszti: Én is, csak hamar eltelt az idő és mehetünk is suliba…
Linda: Az igaz… Na de akkor induljunk is el!
Kriszti: Okés. Én zenét hallgatok.
Linda: Úgyszintén!
~5-10 percen belül meg is érkeztünk a suliba. Bepakoltunk a 15-ös terembe és lementünk várni a többieket. Miután lementünk, pár perc múlva odajött hozzánk Anna karöltve Hajnival, és a büfé felől jöttek.~
Linda: Mi jót csináltatok?
Anna: Én vettem egy sütit, Hajni meg csokit vett. Ti mikor jöttetek?
Kriszti: Nemrég értünk be a busszal. A többiek bejöttek már?
Hajni: Nem hinném. Még nem láttuk őket.
Anna: Nézd csak, ott jönnek!
Kriszti: Sziasztoook! – köszöntöttem egy-egy öleléssel Daniellát és Julcsit.
Daniella: Szia! Mizujság van csajszi?
Kriszti: Semmi különös. Veletek mizu van? – kérdeztem érdeklődve.
Julcsi: Velünk sincs sok. Milyen óránk lesz?
Kriszti: Matek. Valamelyikkőtöknek kész van a házija?
Daniella: Én megcsináltam, hát te Julcsi?
Julcsi: Nekem is kész van. Te megcsináltad?
Kriszti: Nem írtam le, hogy mit kell megcsinálni ezért nincs is kész…
Daniella: Gyere, majd én odaadom!
Kriszti: Fuh köszönöm.
Daniella: Nincs mit. Tudod, a tanár nem nagyon szereti, hogy ha valaki nem csinál házit.
Kriszti: Tudom, de nem figyeltem órán…
Daniella: Ahhan… És mi volt az, ami ennyire lekötött, hogy még matekon sem figyeltél oda?
Kriszti: Azt majd elmondom.
Daniella: Remélem!
Kriszti: Mondom, hogy elmondom!
Daniella: Elsőre is értettem!
Julcsi: Inkább menjünk a terembe! Lányok ti ne jöttök?
Linda: Megyünk, már is.
Anna: Linda, kérsz csokit?
Hajni: Inkább sütit egyél, ez finomabb!
Linda: Bocsi lányok, de már reggeliztem és kb 20 perce ezelőtt mostam fogat, szóval most semmit nem szeretnék enni.
Hajni: Majd akkor óra után megint lejövünk valami finomért.
Anna: Én benne vagyok!
~Szólt is a csengő. Anna és Hajni egymás mellé ültek le, Daniella és Julcsi úgyszintén, és én és Linda is egymás mellé ültünk. Miután helyet foglaltunk, betoppant a tanár egy mappával a kezében.~
Matek tanár: Gyerekek, pakoljatok el mindent az padotokról, mert írunk!
Jajj ne mááár….- Hallatszott a sóhaj az osztály felől.
Matek tanár: Attól még, hogy ti nem szeretnétek, és íratni fogok veletek. Tollat elő, könyvet el és a hetes kiosztja a feladatlapokat!
Mindenki visszapakolta a felszerelését a táskájába és csak egy-egy toll volt a padokon. A hetes felállt, a tanár odaadta neki lapokat, ő pedig szépen kiosztotta. Én az A csoportot kaptam, Linda pedig a B-t.
Linda: Tudod? – kérdezte suttogva
Kriszti: Nagyjából, te? – mondtam én is suttogva
Linda: Valahogy csak megírom – mondta, majd elkezdte írni
Na akkor kezdjünk is hozzá! Nézzük csak… Hmm, százalékszámítás? Ez könnyű! Kész is van! Nézzük csak a következőt. Egyenlet? Mi sem egyszerűbb! Ezzel is megvagyunk. Na, nézzük csak, szöveges feladat. Nem lesz nehéz! Hmm meg is van. Na nézzük mi van még. Nevezetes szorzatok? Ez sem fog gondot okozni. Kész is van. Na lássuk a következőt. Ennyi volt? Ez most komoly? Hát akkor…
Kriszti: Tanár úr, kész vagyok! – mondtam lelkesen a tanárnak
Matek tanár: Már is? Ez igen! Hozza ki!
~Azzal felálltam és kivittem a tanár asztalára a dogát.~
Helyre is megyek. Mit csináljak? A többiek még írnak. Valahogy el kell foglaljam magam. Elő is veszem a telefont és felnézek facebookra, hát ha van fent valaki ismerős. Ezt nem hiszem el, jött egy új üzim. Kiírás: „Linda üzent neked” Ez most komoly? Üzi: „Légyszi segíts! Nem tudom…” Visszaüzi: „Rendben, segítek!” Linda leírta a feladatokat és én meg megírtam a megoldásokat. A tanár észre sem vette. 10 perc múlva Linda ki is sétált kezében a megoldott teszttel. Pár perc múlva meg szólt is a csengő. Éreztem, hogy valaki megfogja a kezem.
Daniella: Gyere Kriszti, menjünk le sütiért! – mondta, miközben felrántott a helyemről és kivitt a teremből.
Kriszti: Tudok menni magamtól is nyugi! – mondtam kicsit dühösen, mert Daniella kicsit szorította a kezem
Daniella: Jajj bocsi, csak annyira kíváncsi vagyok! Mesélj már a fiúról aki tetszik! – mondta kíváncsian
Jajj ez nem lesz jó… Itt jön Bence…
Bence: Sziasztok! Ki a barátnőd?
Kriszti: Szia. Ő itt Daniella. Daniella ő itt Bence, Bence, Daniella.
Daniella: Örvendek!
Bence: Úgyszintén! Ööö Kriszti, van valami terved mára?
Kriszti: Nincs, de…
Bence: Dejó! Nincs kedved focizni?
Kriszti: Háát… Miért is ne.
Bence: Szuper! 15:30-kor a füves pályán?
Kriszti: Akkor ott tali!
Bence: Imádlak! Szia. –mondta, majd adott egy puszit az arcomra
Kriszti: Szia, örültem. – szivesen adtam volna neki én is egy puszit, de nem mertem
~5 percnyi lefagyás után Daniella megszólalt~
Daniella: Öööö….. Magyarázatot várok! Ki volt az a fiú?
Kriszti: Na jó! Már úgy sem tudok titkolózni! Ő az aki tetszik… Nagyon rendes és annyira aranyos… Szerinted is, nem?
Daniella: De. De mióta ismered? – nézett rám kérdőn
Kriszti: Második nap ismertem meg, majd tegnap is összefutottam vele.
Daniella: Ilyen rövid idő alatt ennyire jóba lettetek?? – kérdezte értetlenül
Kriszti: Fogalmam sincs. Amint láttad. – mondtam én is meglepetten
Daniella: Akkor ez most jó, nem? – kérdezte lelkesen
Kriszti: Remélem – mondtam kicsit zavarodottan
~Megszólalt a csengő és mi bementünk a terembe. Bejött a tanár, és elkezdte megtartani az órát. De nem nagyon tudtam odafigyelni, mert egész órán Bence járt a fejemben… Ahogy észrevettem, ez feltűnt a lányoknak is. Annyira el voltam foglalva a történtekkel, hogy észre sem vettem, hogy milyen gyorsan telt el a nap. El is indultunk haza.~
Linda: Mi van ár megint veled te lány?
Kriszti: Hjajj olyan helyes!
Linda: Na! Megint összefutottatok?
Kriszti: Igen! – mondtam ábrándos arccal
Linda: Na és? Mi volt?
Kriszti: Elhívott focizni – mondtam zavaromban
Linda: Akkor randitok lesz? Ez szupi!
Kriszti: Hát valami olyasmi. – mondtam majd jött a busz és felszálltunk
Felmutattam a bérletem, köszöntem, majd hátramentem. Egész úton zenét hallgattam. Mikor megérkeztünk, Lindával elköszöntünk egymástól és mindketten bementünk. Én meg elkezdtem gondolkodni.
Vajon mennyi az idő? Te jézusom, már 3 óra van! Gyorsan a szekrényhez! Valamilyen kényelmes sportszerkó kell.  Nézzük csak… Itt is van rögtön egy kényelmes, kék térdnadrág, egy lila atléta, és egy kék, derékig érő, háromnegyedes ujjú felső. Nos akkor át is öltözök. ~5 perc múlva~ Kész is vagyok. Gyors cipőt fel, bicajra fel, és ki a füvesre. De előbb rakok egy kis kaját, innivalót, sprayt és egy fésűt és egy hajgumit. Be is raktam őket egy kék sporttáskába. Kimente az ajtón, felpattantam a biciklimre, a kosárba tettem a táskát, kimentem a kapun és elkezdtem tekerni. Már 15:20 van. Gyorsan kell tekerjek, hogy kiérjek. ~10 perc múlva~ Huhh… Itt vagyok! Nézzünk egy időt. Nah pont 10 perc alatt értem ki. Vajon Bence itt van már? Remélem hoz labdát, mert én nem hoztam.
Kriszti: Jajj – sikítottam egy halkat, mikor valaki megfogta a derekam
Bence: Bocsi! Nem akartalak megijeszteni – mondta szabadkozva
Kriszti: Semmi baj, csak kicsit megijedtem – mondtam kicsit nevetve
Bence: Most meg mint nevetsz? – kérdezte érdeklődve
Kriszti: Semmi, csak olyan aranyos vagy, amikor a semmiért kérsz bocsánatot – mondtam kissé vörös fejjel
Bence: Jajj zavarban vagy – mondta nevetve
Kriszti: Dehogy is, csak…
Bence: Dehogy nem – mondta jókedvűen
Kriszti: Na jó, zavarban vagyok… De ez is a te hibád! – mondtam, miközben oldalba böktem
Bence: Saját magadnak köszönheted! – mondta, majd elkezdett csikizni
Kriszti: Hagyd abba! Nagyon csikis vagyok! Ne máár! Áh! – mondtam nevetve, mikor már alig kaptam levegőt
Bence: Nem fogom, mert rászolgáltál! – mondta gúnyos kacajjal
Kriszti: Ezt nem fogod megúszni! – mondtam a folyamatos nevetés közben
Bence: Ezt vegyem fenyegetésnek? – kérdezte nevetve
Kriszti: Veheted is! – mondtam nevetve, majd megfogtam a kezét és lerántottam a fűbe, majd én is elkezdtem csikizni őt
Bence: Ne! Ezt ne csináld! – mondta nevetve
Kriszti: Én mondtam! – kacagtam mókásan
Bence: Én meg nem szeretek veszíteni – mondta, majd leterített a földre és még jobban elkezdett csikizni
Kriszti: Azt én sem szeretek – oldalba böktem, amitől eldőlt
Mindketten elkezdtünk hangosan nevetni. Ha már együtt vagyunk, minden tökéletes.
Kriszti: Nem úgy volt,hogy focizunk? – kérdeztem nevetve
Bence: Nem úgy volt, hogy meghúztad a lábad? – kérdezett vissza szintén nevetve
Kriszti: Jajj, de… - mondtam zavarodottan
Bence: Ezért sem hoztam labdát, mert tudtam, hogy nem tudsz majd focizni
Kriszti: Akkor meg miért focizni hívtál el? – kérdeztem érdeklődve
Bence: Csak kellett egy indok, hogy találkozzunk, és ez volt az első, ami az eszembe jutott- mondta halkan nevetve
Kriszti: Ezt mondhattad volna hamarabb is! – mondtam, majd oldalbaböktem
Bence: Na, légyszi ne haragudj. – nézett rám boci szemekkel
Kriszti: Nem haragszok. Amúgy… cuki vagy, mikor így nézel – mondtam nevetve
Bence: Köszi, de nálad sosem cukibb – mondta, miközben a szemembe nézett
Kriszti: Jajajj…
Bence: Miaz?
Kriszti: Asszem éhes vagyok… - mondtam, majd zavarba jöttem
Bence: Akkor menjünk el valahová kajálni.
Kriszti: Hová? – kérdeztem értetlenül, hisz a füves pályán voltunk
Bence: Hát mindketten biciklivel vagyunk, és innen kb. 5 percre van egy kajás bódé – mondta nevetve
Kriszti: Felőlem mehetünk – mondtam nevetve
Mindketten felpattantunk a biciklire és eltekertünk a kajás bódéhoz
Sziasztok! – mondta a bódés – Mit kértek?
Bence: Kérjél te valamit elsőnek
Kriszti: Rendben – mondtam – Legyen mondjuk, öööö, fagyispalacsinta. 
Rendben. És a fiatalúrnak mit hozhatok? – kérdezte érdeklődve
Bence: Nekem is jó lesz a fagyispalacsinta
Rendben, akkor két fagyispalacsinta lesz – Még valamit hozhatok?
Kriszti: Én nem kérdek semmit, köszönöm.
Bence: Én sem, köszönöm.
Nos itt is vannak. 450 Ft lesz.
Bence: Fizetek én – mondta, majd kifizette
Kriszti: Köszönöm – mondtam zavarban
Megettük a palacsintát, sokat nevettünk, beszélgettünk. Bence még haza is kísért. Egész délután nagyon jól éreztem magam. Még a kapuban is beszélgettünk egy kis ideig. Utána egy-egy puszival elköszöntünk egymástól, majd ő elindult haza, én meg be. Bepakoltam, megtanultam, majd gyors lefürödtem és beugrottam az ágyba. Elkezdtem gondolodni. Olyan jó nap volt ez a mai. Lehet, hogy most minden jól fog alakulni. Legalább is remélem... Tényleg tetszhetek neki, ha ilyen velem... Mert, hogy ő nekem tetszik az biztos. Asszem kezdek beleszeretni... Ahogy ezt kigondoltam, el is aludtam.
Kész is van 4. rész:) Remélem tetszeni fog nektek:)