Egyszer boldogság, egyszer csalódás...

Ilyen nincs… Már is reggel van? De még aludhatok, hisz az ébresztőm még nem szólt… De inkább megnézem az időt. Ez most komoly?! Fél 6 van? De hát most kéne akkor, hogy szóljon az ébresztőm! Ez nem lehet igaz!... Hogy lehetek ekkora idióta, hogy nem állítottam be az ébresztőt?! Szuper… Kelhetek is fel… De még az a szerencsém, hogy időben felkeltem az ébresztő nélkül is, különben most a reggelem csak a rohanásból állna… Na de emiatt nem kell, hogy aggódjak, hisz van elég időm elkészülni. Már van is ötletem, hogy mit vegyek fel! Azt a farmert veszem fel, amit legutóbb vettem, hozzá a mellé vett, mintás atlétát, egy írásos, kapucnis felsővel, egy rózsaszín övet mellé, egy rózsaszín táskát viszek magammal a suliban, felveszem az egyik kedvenc bőrdzsekimet, egy rózsaszín sapkát és egy rózsaszín cipőt. A ruhákat ki is készítem mindjárt, de először átpakolom a cuccomat a rózsaszín táskába. Úgy is kevés cuccot viszek ma magammal suliba. Nos akkor nézzük csak…  Át kell raknom aaa… asszem töri, fizika, kémia, német, matek és dupla tesi. Igen, ezek az óráim lesznek! Meg is vagyok. Mi volt ez a hang? Ahj mindjárt éhenhalok… Remélem van itthon müzli, mert semmi erőm sincs szendvicset csinálni… voltaképpen semmihez sincs erőm… Inkább megnézem a müzlit, ha van egyáltalán… ~Kimentem a konyhába és először megnéztem a konyhaszekrény alsó részében~ Ajjjj ilyen nincs! Még is hol a francban van a müzli?? ~Nyitottam ki sorra a szekrényeket~ Nem fogyhatott el ilyen hamar! Az lehetetlen! ~Egy hirtelen mozdulattal kinyitottam a még meg nem nézett szekrény ajtaját~ Hála istennek… - sóhajtottam fel. Kivettem a müzlit a szekrényből és egy kistányérba öntöttem is ki belőle. Visszaraktam az eredeti helyére majd a hűtő felé vettem az irányt. Na nézzük hol is van a tej? Áh meg is van. Öntök is hozzá ~félig öntöttem a tányért tejjel, majd visszatettem a tejet a helyére~ Kéne egy kanál… Hová is tettem a kanalam?... Lehet, hogy… Áh igen, anyu volt… - mondtam, miközben kivettem a kanalamat a fiókból, aminek az eredeti helye a kanáltartóban volt. Megvan a kanál, a reggeli kikészítve. ~Kicsit kómás voltam, szóval gyorsan odaléptem a szekrényhez és kivettem belőle egy poros kávét. Gyorsan elkészítettem, majd meg is ittam.~ Nos akkor lássunk is hozzá a reggelihez! Kicsit hideg a tej, de ez most mindegy. ~Csörrenés~ Áh ilyen nincs. Most vagy én vagyok szerencsétlen, vagy a kanál nem szeret engem… Hát az első… Nem hiszem el, hogy kijöttem pizsamában reggelizni… Hjajj húzás befelé átöltözni! Öööhh csak ki kéne raknom a ruháimat… Jah de már megvan az ötletem, hogy ma mit vegyek fel. El is felejtettem… Nos akkor lássunk hozzá a keresésnek! Nah meg is van a nadrág, az atléta és a sapi. Már csak az öv, a pulcsi, a dzseki és a cipő kell. Az öv a fiókban, a bőrdzseki a fogason, a pulcsi a nagyszekrényben vállfán, és a cipő meg a folyosón lesz, ha jól tudom. ~Meg is néztem mindent a nemrég felsorolt helyeken~ Nah már minden megvan! Kezdjünk is öltözni. Jajj nem fér – ki – a – fejem … Nah végre… Ezzel is megvagyok. Hmm… Meglepően gyorsan elkészültem… El is megyek fogat-mosni és közben  hallgatok egy kis zenét, nehogy közben bealudjak. ~ Nos akkor fog-mosás letudva. Nézzük csak, mennyi az idő. Van még két percem. Fel is veszem a dzsekim, a táskám, felkapom a tornacuccom, zsebre rakom a heccetem és az irattartómat és indulok is. ~5 perc elteltével~ Nah, itt is vagyok. Linda már itt is van. Furcsa… Igen nyugodtan néz rám. Lehet, hogy most előre tudta, hogy időben ideérek. Megyek is köszönök neki.
Kriszti: Jó reggelt. Hogy aludtál? – öleltem meg barátnőmet
Linda: Egész jól. Na és te? – kérdezte kissé álmos fejjel
Kriszti: Hjajj… Én alig aludtam. – válaszoltam kissé kómásan
Linda: Látszik is rajtad… Mindjárt bealszol te lány! – mondta kicsit aggódó tekintettel
Kriszti: Nyugi, nincs semmi bajom… csak egész este gondolkodtam – mondtam, miközben a szememet dörzsöltem
Linda: A buszon aludhatsz, de órán el ne merj aludni, mert a tanár nem nagyon szereti, ha valaki alszik az óráján. – nézett rám kissé mérgesen
Kriszti: Nem fogok, de ezt majd megbeszéljük, mert itt a busz – mondtam Lindának biztató tekintettel
Linda: Várom is a magyarázatot! – mondta kissé emelt hangon
Megállt a busz, köszönte a sofőrnek, hogy „Jó reggelt!”, felmutattam a bérletem, megvártam Lindát, hátramentem és leültem egy üres helyre, Linda meg mellém. Pár perc múlva el is kalandoztak a gondolataim és elaludtam…
Linda szemszöge: Hjajj…Nem tudom mi van ezzel a lánnyal… Komolyan aggódom érte… Alig alszik és reggelente mindig fáradt… csoda, hogy még nem ájult el a nagy fáradtságban… De vajon miért nem tud aludni? Ha erre rájövök, lehet, hogy tudok neki segíteni… De most nem keltem fel, mert most legalább nyugodtan alszik, szóval hagyom is… Inkább berakok egy zenét és nézem a tájat. Hm kicsit párás az ablak… Le is törlöm. Öööö… néztem ki az ablakon, amin át azt láttam, hogy esik a hó. Ez elég furcsa… Szeptemberben hó?? Ez még is hogy? Na még jó, hogy melegen öltöztem, különben rögtön megfagynék, mihelyst leszállnék a buszról. Hála az égnek, hogy Kriszti nem hagyta otthon a dzsekijét, különben elkaphatna egy elég csúnya megfázást… - néztem rá az édesen szunyókáló barátnőmre. De sajnos fel kell, hogy keltsem, mert beértünk az állomásra.
Linda: Kriszti, ébredj fel. Megérkeztünk… - szólongattam halkan Krisztit
Kriszti: Már is kelek, vagyis állok fel – mondta fáradtan, kicsit halk hangon
Linda: Gyere segítek – nyújtottam kezem a barátnőmnek
Újra Kriszti szemszöge.
Kriszti: Köszönöm – nyújtottam a kezem a felém nyújtott kéz irányába és felálltam.
Hmm… Asszem kialudtam magam. De vajon meddig aludhattam?... Mindegy… Az a lényeg, hogy már nem vagyok se kómás, se fáradt, se álmos, se semmi! Elindulunk a suliba mihamarabb, hogy beérjünk. Linda eléggé furcsán néz rám… Tan furcsa fejet vágok, vagy tán furcsán nézek ki? Néztem értetlenül Lindára, aki csak nyugodt tekintettel figyelte, ahogy lépkedek. Talán aggódik érte? Fuh fogalmam nincs… De remélem, hogy nem. Nem szeretném őt is terhelni az én gondjaimmal. Fuh már is itt vagyunk? Na akkor menjünk.
Linda: Milyen óránk lesz? – nézett rám kissé tudatlan tekintettel
Kriszti: Öööö… Asszem töri lesz… - válaszoltam kissé bizonytalanul
Linda: Jah tényleg… De hanyas teremben leszünk?
Kriszti: A 201-ben – mondtam halkan
Linda: Hjajj ne már… Semmi kedvem a másodikig lépcsőzni – nyavalygott barátnőm
Kriszti: Ne aggódj… Nek… - Megálltam egy perce, mikor megláttam Bencét egy csinos lánnyal beszélgetni az aulában – Ezt nem hiszem el… Elegem van! – mondtam, majd sírva felszaladtam a lépcsőn
Linda: Kriszti! Várj már! Mi történ? – kiáltott utánam Linda, majd felszaladt utánam
Kriszti: Jajj Linda – borultam könnyes szemekkel a nyakába
Linda: Ugye nem? – kérdezte aggódóan
Kriszti: De… ő az a fiú, aki tetszik. – hajtottam a fejem sírva a vállára
Linda: Jajj úgy sajnálom… - simította meg a fejem – Ha ilyen könnyen lecserél egy másik lányra, akkor nem érdemel meg téged!
Kriszti: Az lehet… De akkor hazudta, hogy tetszek neki? – kérdeztem sírva
Linda: Fogalmam sincs… - nézett rám féltő szemekkel
Kriszti: Pedig tegnap még el is hívott randizni… azt hittem, hogy ő  is jól érzi magát, de úgy látszik tévedtem… - mondtam, miközben egyre szorosabban öleltem Lindát
Linda: Gyere vigyük fel a táskánkat, és lemegyünk a büfébe és megiszunk egy-egy bögre forró teát. Ne aggódj, jót fog tenni – nyugtatgatott barátnőm
Kriszti: Olyan jó, hogy te itt vagy nekem. – öleltem át Lindát ismét könnyes szemekkel
Linda: Én mindig itt leszek neked, efelől nem kell aggódnod – mondta bíztató tekintettel
Beraktuk a táskákat a 201-es terembe, majd ki is mentünk. Lesétáltunk a büfébe, ahol Bence még mindig azzal a lánnyal beszélgetett…
Linda: Nyugi Kriszti – szorította meg a kezem Linda
Kriszti: Rendben… - mondtam már kicsit nyugodtabb hangon
Linda: Ne is vedd figyelembe! – nézett rám bíztató tekintettel
Kriszti: Szerinted képes leszek rá? – néztem rá kérdően
Linda: Persze… Ahogy minden másra is – mondta bíztató hangon
Kriszti: Köszönöm… - mondtam halkan
Oda is értünk a büfébe és Linda kért is két bögre meggyes teát.
Citromot kértek bele? – kérdezte a büfés néni
Linda: Kriszti? – nézett rám Linda
Kriszti: Én kérek szépen – válaszoltam halkan
Linda: Akkor mindkettőbe kérünk citromot. – mondta a büfés néninek
Akkor két bögre meggyes tea citrommal – mondta – itt is van. 500 Ft lesz
Linda: Itt van. Köszönjük. – mondta, majd elindult felém a két bögre teával – tessék. Vigyázz, mert még forró – nyújtotta át az egyik bögrével
Kriszti: Köszönöm – mondtam, miközben megfogtam a bögrét, benne a forró teával
Linda: Ezt meg kel kóstolnod! – mondta, miközben a teát kortyolgatta
Kriszti: Azonnal – mondtam majd belekortyoltam. – Hmmm! Ez nagyon finom! – fordultam Linda felé
Linda: Én mondtam – kortyolgatta tovább a teát
Kriszti: Igaz, hogy egy kicsit forró, de az íze isteni – mondtam, miközben a gőzölgő teát iszogattam
Linda: Nézd csak, itt jönnek a többiek. – mondta, majd a bejárat felé tekintett
Kriszti: Sziasztok! – intettem oda Daniellának és Julcsinak
Daniella: Sziasztok! Hát ti mit isztok? – nézett ránk érdeklődve
Linda: Meggyes tea. Nagyon finom! – válaszolt, majd újból belekortyolt a teába
Julcsi: Daniella, nem veszünk mi is? – nézett boci szemekkel Daniellára
Daniella: Miért is ne! – válaszolta, majd kézen fogta Julcsit és odamentek a büfébe
Sziasztok! Mit szeretnétek? – kérdezte kedvesen a büfés néni
Daniella: Két bögre meggyes teát kérnénk – válaszolt miközben Julcsit figyelte
Itt is van. Citromot kértek bele? – nézett rájuk kérdően a büfés néni
Daniella: Kérsz bele citromot? – nézett rá Julcsira
Julcsi: Ahhan – bólogatott
Daniella: Akkor mindkettőbe kérünk citromot – mondta a büfés néninek
Rendben. Akkor két bögre meggyes tea citrommal – mondta majd odanyújtotta a két bögre teát – 500 Ft lesz
Daniella: Köszönjük – mondta, majd kifizette a teákat – csókolom – köszönt el a büfés nénitől
Sziasztok, szép napot. – mondta kedves hangon a büfés néni
Daniella és Julcsi visszasétáltak hozzánk, majd leültek.
Linda: Milyen? – nézett rájuk érdeklődve
Julcsi: Még nem kóstoltam, mert meleg – válaszolta izgatottan
Linda: Akkor gyorsan kóstold meg, mert nagyon finom – mondta kissé utasító hangnemmel
Julcsi: Okés – mondta, majd óvatosan belekortyolt a gőzölgő teába – Hmm! Ez tényleg nagyon finom! Gyorsan kóstold meg te is, Daniella! – nézett Daniellára
Daniella: Rögtön kóstolom – mondta, majd ő is belekortyolt – Atyám! Ez isteni! – mondta, miközben még egyet kortyolt
Kriszti: Na ez finom volt – mondtam, majd letettem a bögrét az asztalra
Linda: Egyetértek! – mondta, majd a bögrét ő is az asztalra tette
Daniella: Asszem én is megittam – mondta
Julcsi: Egészségünkre! – mondta, majd megfogta a négy bögrét és visszavitte a büfés nénihez
Ez a tea kicsit megnyugtatott. Remélem nem fogok találkozni Bencével. Na de ezzel most nem foglalkozhatok. Mindjárt csengetnek. Jobb lenne, ha visszamennénk a terembe...
Kriszti: Lányok mindjárt csengetnek. Vissza kéne menni a terembe... - mondam kissé nyugtalanul
Linda: Szerintem is jobb lenne... - mondta ő is nyugtalanul
Daniella: Igen, tényleg jobb lenne... 
Julcsi: Akkor hát menyjük, nehogy elkéssünk... - mondta, majd megindult, mi meg utána
Út közben pont szembe jött velünk Bence... Ez nem lesz jó... Semmi kedvem beszélni vele...
Bence: Szisztok. Beszélhetnénk? - mondta, miközben engem nézett
Linda: Kriszti most nem ér rá mert óránk lesz, szia! - mondta ingerülten, majd kézenfogott és felmentünk a lépcsőn
Daniella: Netán lemaradtunk valamiről? - kérdezte értetlenül
Kriszti: Ugyan... Nem történt semmi érdekes... - mondtam halkan
Julcsi: Hát én nem úgy láttam. - nézett rám vonakodóan
Kriszti: Nem tört... - kezdtem hozzá, de Linda közbevágott
Linda. Az van, hogy a drága Bence reggel egy csinos lánnyal beszélgetett, mikor tegnap elhívta Krisztit randizni, és állítólag mindketten jól érezték magukat. - vágta rá idegesen
Kriszti: Egyszerűen nem értem... - mondtam, miközben könny szökött a szemembe
Linda: Kriszti... Nem szabad foglalkoznod vele... - ölelt át barátnőm
Kriszti: Tudom, de... vajon mit akart mondani?
Linda: Majd én beszélek vele... Bízz bennem. - nézett rám biztató tekintettel
Kriszti: Köszönöm. - öltetem át
Daniella: Minden rendben lett - mondta, majd megsimította a vállam
Kriszti: Remélem... - mondtam a szememet törölgetve
Julcsi: Ne törd ezen a kis fejecskéd. Majd mi mindent megoldunk. - nézett rám biztatóan
Kriszti: Örülök, hogy ilyen barátaim vannak, mint ti - mosolyodtam el egy kicsikét
Linda: És leszük is mindig - mondta egy biztató mosollyal az arcán, majd átölelt
Bementünk a terembe és egy kicsit meglepődtünk, ugyan is bent találtunk Annát és Hajnit.
Anna: Sziasztok. Merre jártatok? - nézett ránk érdeklődve
Daniella: Csaka büfébe mentünk teázni. De ti mikor jöttetek? - nézett rá érdeklődve
Hajni: Már vagy 20 perce itt vagyunk, de titeket sehol sem láttunk - nézett ránk értetlenül
Julcsi: Ott ültünk a büfében - válaszolt - de mi sem láttunk titeket - mondta miközben vágott egy meglepett fejet
Gyors körbeöleltük egymást majd helyetfoglaltunk. Be is csengettek. Bejött a tanár és megtartotta az órát. Nagyon hamar eltelt az óra, pont úgy, mint a többi. 4. óra után le is mentünk a büfébe inni még egy kis meggyes teát, de most nem 4-en, hanem 6-an voltunk. Leértünk és kértünk a pohár megyes teát, citrommal. 5 perc múlva meg is ittuk. Ismét nagyon finom volt. Remélem holnap is megiszunk egy bögrével. Ez a tea megnyugtat, és elfeledteti a a felesleges gondolatokat. Nem gondokodtam semmit.
Linda: Szerintem menjünk vissza, mert mindjárt csengetnek - mondta kissé idegesen, mert az 5. óránk kámia lesz
Kriszti: Gyertek csajok, jobb lesz, ha sietünk. - mondtam én is kissé ingerülten
Daniella: Szerintem is jobb lenne - mondta, majd megindult előre.
Daniella ment elöl, utána Anna, Hajni, Julcsi, Linda és végül én. Ebben a sorrendben mentünk fel a lépcsőn. Hirtelen hallottam egy hangot, majd arra lettem figyelmes, hogy a földön ülök.
Leon: Nagyon sajnálom, nem akartalak fellökni! Jól vagy? - nézett rám aggódó tekintettel a fiú aki ellökött
Kriszti: Semmi baj nincs... Hova ilyen sietősen? - néztem rá értetlenül
Leon: Lent lesz órám a földszinten, és addig még két emelet, szóval úgy döntöttem, hogy inkább futok. Egyébként én Leon vagyok. Téged, hogy hívnak? - nézett rám érdeklődve
Kriszti: Én Kriszti vagyok. Milyen órád lesz?
Leon: Fuh kémia... Nagyon nem szeretem... - mondta egy grimasszal az arncán
Kriszti: Fuh, megértelek... Nekem is kémiám lesz... nem nagyon szeretem - mondtam én is grimaszt vágva - Na de menjél, el ne késsél! - ütöttem vállba
Leon: Mert neked hanyadikon lesz a kémia?
Kriszti: Nekem ezen a szinten, de neked még két emelettel lejjebb - utaltam, hogy induljon
Leon: De jó már neked... Na akkor én indulok is. Szia és még egyszer bocsi! - mondta majd lesietett
Kriszti: Szia, semmi baj - intettem utána
Elindultam a teremhez, kinyitottam az ajtót, majd bementem. A lányok kérdően néztek rám.
Linda: Hol voltál? - nézett rám mérgesen
Kriszti: Csak, öö volt még egy kis donlgom - mondtam nevetve
Linda: Na persze - vágta rá sértődötten
Kriszti: Akkor ne hidd el - ültem le mellé grimaszolva
Ez után az óra után összefutottam Bencével, de nem nagyon foglalkoztam vele. Valamiért furcsán nézett rám, de azt csinál amit akar. Lehet, hogy a végén még jobb lesz így. A nap hátralevő részében rám sem lehetett ismerni. Egész nap nevettem meg mosolyogtam és csak arról a fiúról beszéltem, akinek nekimentem. Lindát meg is lepte, hogy milyen könnyedén vettem az akadályt. Nagyon hamar eltelt a suli és hazaindultunk. Elindultunk a sulitól a buszmegállóba.
Linda: Na, jobbanvagy? - nézett rám érdeklődően
Kriszti: Soh jobban. Nagyszerű napom volt. Ennél nem is lehetne jobb! - mondtam nevetve
Linda: Ennek örülök - nézett rám megkönnyebbülten
Haza is értünk. Két puszival és egy nagy öleléssel elköszöntünk egymástól, majd bementünk. Megtanultam, bepakoltam, gyors lezuhanyoztam, hajatmostam, megszárítottam majd lefeküdtem aludni. Most nem felejtettem el beállítani az ébresztőt. Majd lekapcsoltam a villanyt, ledöltem és elaludtam...

Kész az 5. rész:) Remélem tetszik:)